Miniatűr ló

A miniatűr vagy törpelovak legszembetűnőbb tulajdonsága a méretük: marmagasságuk nem több 86–97 cm-nél. Bár még a legapróbb póniknál is kisebbek, mégsem póniknak tekintik;  estfelépítésük alapján a lovakhoz sorolják őket. Az elnevezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom,  többféle küllemű és sokféle származású egyedet és vonalat is ezzel a névvel illetnek. Pl. a  falabella, amelyet egy argentin tenyésztő tenyésztett ki, ugyancsak a miniatűr lovak csoportjába tartozik, de dél-afrikai miniatűr lovak is léteznek. Meglehetősen szívós fajta, a 25-35 éves kort is

elérhetik, sokkal tovább élnek, mint a nagy lovak. A valaha élt legidősebb példány, Angel, több mint 50 éves volt, amikor elpusztult, Thumbelina, a legeslegapróbb miniatűr ló marmagassága pedig kifejlett korában sem haladta meg a 43 cm-t és alig volt 27 kg. Nagyon barátságos és  együttműködő, gyakran használják sérült emberek segítőtársaként, úgy, mint ahogyan a vakvezető kutyákat.

Mérens póni

A franciaországi mérens (ejtsd: méran) póni arról a területről kapta a nevét, ahol őshonos: az ország déli határán húzódó hegyvonulat, a Pireneusok keleti peremén megbújó hegyi faluról, Mérens-ról, Andorra közelében. Ezek a fekete pónik feltűnően hasonlítanak a Niaux-i barlang falán talált festmények lóábrázolásaihoz. Igen ősi fajtáról van szó, amelynek egyedei nagyon  hasonlítanak egymásra, valószínűleg azért, mert hosszú ideig egyetlen más fajtával sem kerültek kapcsolatba. A kiegyensúlyozott, biztos léptű hegyi pónit elsősorban a gazdaságokban, a földeken hasznosították, de a középkorban a katonaság is nagy hasznát vette, és még Napóleon lovassága is mérens pónikat használt az oroszok elleni hadjáratban. A franciaországi tenyésztők egész évben a szabad ég alatt tartják a pónikat, ahogyan természetes körülmények között is élnének. Különösen szívós és ellenálló. A csikók tavasszal születnek, amikor még hó födi a tájat. Júniusban felviszik a gazdák a pónikat a magas hegyekbe, és teljesen szabadon engedik őket. Ez az életmód teszi a mérens pónit olyan kiegyensúlyozottá, a természetének megfelelő tartási körülmények miatt maradhatott ennyire szilárd és nyugodt állat. Manapság egyre többet visznek belőlük Olaszországba, Hollandiába, Németországba és Tunéziába. Marmagassága 135–150 cm. Testén ritkán fordulnak elő fehér jegyek; szőrzete télen rozsdabarnássá válik. Homlokát és személt dús üstök védi az időjárás viszontagságaitól. Megjelenésében hasonlít a fell pónira és a nagyobb testű fríz lóra.