A fajta a dél-tiroli Haflingból származik, ami után a nevét is kapta. Tudatos tenyésztése a 19. században indult el egy shagya arab mén és egy tiroli kanca keresztezésével; a fej nemes vonalai mutatják a telivér származást. Kiváló málhás ló, eredetileg farönkök szállítására használták az Alpok lejtőin. Rendkívüli munkabírású, engedelmes, intelligens, gyerekszerető állat. Marmagassága 135–145 cm körüli, sörénye és farka szőke. Magyarországra az 1960-as években került, azért hozták be az országba, hogy a muraközi regenerálásában próbálják ki a fajtát. Ahogyan Ausztriában, úgy hazánkban is két típusát tenyésztik: egy sportos és egy testesebb, tömegesebb változatát. A Haflingi Világszövetség 2000-ben hazánkat is tagjai közé választotta.

Highland póni

A highland póni (ejtsd: hájlend) a Skót-felföldön és a partvidéket övező szigeteken élő két őshonos lófajta egyike. Az évszázadok hosszú sora alatt tökéletesen alkalmazkodott az időjárás viszontagságaihoz, s szívós, ellenálló fajtává alakult. Téli szőrzete kétrétegű: a bozontos, durva külső bunda alatt sűrű, puha, finomabb szőrzet melegíti testét, így a téli hideget, csípős szelet is jól tűri. A szőrzetét nem szokták nyírni, a farkát és a sörényét is teljes hosszában meghagyják. Fakó színben fordul elő leggyakrabban, de a szürke, a pej és a fekete szín is általános, ritkán májsárga ezüst sörénnyel és farokkal. Jellemző a szíjalt hát és némelyiküknek zebracsíkos a lába. Fehér jegyek nem lehetnek rajta, legfeljebb egy aprócska csillag megengedett. Igen sokoldalúan hasznosítható fajta, csaknem minden lovassportban jól szerepel, még a lovaspólóban is használják, bár eredetileg málhásló volt. Marmagassága 132–148 cm. Tanulékony és jó természetű, kedves, ideális családi ló.

Holland melegvérű

A fajta ugyan nem büszkélkedhet nagy múlttal, hiszen csak a 20. században tenyésztették ki, de képességei miatt nagyra becsülik a lovassportok szerelmesei: kitűnő díj- és ugróló. Alapvetően a groningenire és a gelderlandira vezethető vissza a kialakulása – Hollandia két őshonos fajtájára. Az angol telivért is bevonták a tenyésztésbe, így az alapvetően kissé vaskos testfelépítés és a fej vonala is finomodott. Ahogy a legtöbb melegvérű fajta, úgy a holland melegvérű fejlődése sem fejeződött még be, nincs lezárt méneskönyve. A fajtán belül háromféle kategóriát különítenek el: a fogatló-, a gelderlandi és az atletikus sportló-típust. Közös jellemzőjük az együttműködés, a barátságosság, a nagy munkakedv, az energikusság. Holland melegvérűek közül kerülnek ki a világ legjobb ugró- és díjlovai; rendkívül jó eredménnyel szerepelnek a világversenyeken s ehhez mérten az áruk is igen magas. Marmagassága 165–170 cm, legjellemzőbb színe a pej, sötétpej és a sárga, a fogatlovaknál megengedettek a fehér jegyek.

Hucul

A Kárpátokból származó melegvérű póni. A Tisza forrásvidékén élő szláv népcsoport, a huculok tenyésztették ki. Ősei feltehetően a tarpánok, a mongolok lovai lehettek, amik az idők során jól alkalmazkodtak a hegyvidéki szélsőséges viszonyokhoz. Erős és igénytelen, tanulékony fajta, főleg munkalónak tartják, de fogathajtáshoz is használják. Marmagassága 135 cm körüli. Hazánkban 60 tenyészkancát tartanak – ennek csaknem a felét az aggteleki ménesben.

Hackney

A 18–19. században, az angliai Norfolkban nemesítették a fajtát a norfolki ügető, az angol telivér és az arab fajták felhasználásával. Ősei VII. És VIII. Henrik, valamint I. Erzsébet uralkodásának idején váltak népszerűvé. A Hackney Tenyésztő Egyesület 1883-ben alakult Angliában. Az akciós, elegáns mozgásáról híres hackney a gépjárművek elterjedése előtt rendkívül népszerű, különleges kocsiló volt. Az utolsó, ló vontatta kocsit 1947-ben vonták ki a forgalomból.

Látványos, akciós mozgása van, elegáns és ezenkívül intelligens is. Létezik póni változata; manapság mindkét fajta divatos a bemutatókon. Kis, tetszetős, éber feje, hosszú, kecses nyaka, erőteljes lapockája, széles szügye, kompakt teste van egyenes háttal és farral. Hátsó végtagjai jól izmoltak, farka magasan tűzött, lába középhosszú, terjedelmes, száraz ízületekkel. Patája jó szerkezetű, ép.

Színe rendszerint fekete, sötétpej, pej vagy sárga. Különösen magasan, erősen hajlított lábtővel és csánkkal lép. Marmagassága 152–162 cm; pej, sárga és fekete színben fordul elő. Általában bemutatókon, lovaglásra, fogathajtásra használják.

Hannoveri

A Németországban létrehozott hannoveri fajta világszerte kitűnő sportképességeiről, elegáns, kecses mozgásáról ismert. Kiváló ugróló, díjló, military- és fogatló. A hannoveri törzskönyvet 1888-ban alapították, de ilyen jellegű lovat már az 1700-as évek elejétől tenyésztettek Észak-Németországban. Az őshonos kancákat angol telivérekkel és holsteini ménekkel párosították, később trakehneni vért is vittek a fajtába. Eredetileg katona- és kocsilónak tenyésztették, a második világháború után kezdték el sportlóként tenyészteni. A fajta nagyon sikeresen szerepel a nemzetközi versenyeken; több olimpiai érmet nyert díjlovaglásban és díjugratásban. A 2006-os aacheni világjátékok díjlovagló bajnokságának győztesei például kivétel nélkül hannoveri volt. A tenyésztési szabályok szigorúak, csak a tenyésztési engedéllyel rendelkező kancák és mének csikóit regisztrálják. Küllemüket tekintve az egyedek nagyon eltérők lehetnek: némelyek könnyebb, mások nehezebb testfelépítésűek. Általánosságban elmondható, hogy fejük finom vonalú, közepes nagyságú, nagy, kifejező szemmel. Nyakuk hosszú, lapockájuk nagy, dőlt, marjuk kifejezett, hátuk középhosszú. Izmos hátsó végtagok, szabályos, jó csontozatú láb, terjedelmes ízületek jellemzik. Marmagassága 165 cm körüli. Érzékeny, kiegyensúlyozott, nagyon jól képezhető, őszinte, bátor. Elsősorban szürke, sárga, pej, fekete színben fordul elő