A clydesdale (ejtsd: klájdz-déjl) Skócia azonos nevű megyéjéből származik. A fajta több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. Két fajtaalapító mént tartanak számon: Lord Darneyt és Prince of Walest. Igáslóként tartották; a vidéki és a városi emberek egyaránt ki tudták használni nagy munkabírását – a vidéki Skóciában még az 1960-as években is gyakori látvány volt a clydesdale-ek vontatta tejeskocsi vagy zöldséges kordé. Egy időben 140 000-re volt tehető a számuk, de 1975-re már veszélyeztetett fajtává nyilvánították. Napjainkban az USA-ban található a legtöbb clydesdale, ahol évente több mint 600 csikó jön a világra. Munkavégzésre alig használják már, ellenben a bemutatókon és lovas fesztiválokon annál gyakrabban szerepeltetik ezt a nagytestű, igen mutatós fajtát. Marmagassága az 180 cm-t, súlya pedig a 2 tonnát is elérheti. Testéhez viszonyítva is meglehetősen nagy feje van, kosorral, kis füle, nagy, kifejező szeme. A háta rövid, a lába hosszú és erős, patája súlyos és nagy, átmérője legalább kétszerese a telivérekének. Sokféle színbe előfordul. Legszembetűnőbb ismertetőjegye a hosszú (gyakran fehér) bokaszőrzet, amely a patára is ráhull.

A fajta Dél-Amerikából származik, andalúz és berber ősökől, amelyeket még a spanyol hódítók vittek magukkal a kontinensre. Elnevezése országról országra változik: Argentínában criollo, crioulo Brazíliában, costeñónak vagy morochucónak mondják Peruban, corraleróként ismerik Chilében, míg Venezuelában llanerónak nevezik. A 19. században európai telivér fajtákkal kezdték keresztezni, és ezzel csaknem eltüntették a fajta eredeti spanyol jellemzőit. A criollotenyésztők csupán 1923-ban szerveződtek szövetséggé a fajta védelmében. Az arab mellett a criollo a világ legkitartóbb fajtája. Bizonyságul szolgál erre egy svájci professzor (Aimé Félix Tschiffely) lovasteljesítménye is, aki 1925-ben arra vállalkozott két criollo lovával, a 16 éves Manchával és a 15 esztendős Gatóval, hogy a hátukon ülve tegye meg a Buenos Airesből Washingtonba vezető 21 500 km-es utat. Hófödte hegyek, sivatagok, trópusi dzsungelek nehezítették útjukat, miközben a lovasnak a maláriával is meg kellett küzdenie. Három évig tartott a nem mindennapi vállalkozás, és a lovak jó állapotban fejezték be a kalandot. Gato 36 évet, Mancha pedig 40 évet élt. Manapság a criollót elsősorban a gazdaságokban használják a szarvasmarhák terelésére. A lovaspóló kedvelt hátasa, ám „egyszerű” hobbilónak is kiválóan alkalmas. Erős akaratú, független természetű ló, ellenálló a betegségekkel szemben. Marmagassága 138–150 cm körüli.

Kialakulás

Ez a pónifajta származási helyéről, Írország nyugati, Connemarának nevezett területéről kapta a nevét. A fajta legalább 2500 éves múltra tekint vissza; őseit kelta harcosok vihették a szigetre. A legenda szerint a 16. században elsüllyedt egy spanyol hajó Írország partjainál, és néhány spanyol berber ló megmenekült, mert ki tudott úszni a partra. Később ezeket a lovakat keresztezték az őshonos pónikkal. Az angol telivérrel, arabbal, hackneyvel és welsh hegyi pónival való keresztezés révén a connemara kiváló sportpóni lett. Ideális a vérmérséklete és nagyon jól, gyakran a sokkal nagyobb lovaknál is jobban ugrik. Feje tetszetős, állkapcsa jól fejlett, homloka széles, tekintete kedves, nyaka hosszú, kecses. Emellett biztos lábú, gyors, nagyon kitartó. Igénytelen, rendkívül sokoldalú. Marmagasság 132–148 cm. Használható versenyeken díjugratásra, díjlovaglásra, militaryra, távlovaglásra és fogathajtásra, de a western versenyszámokban is megállja a helyét. Kedves és érzékeny, készséges és okos.